Első alkalommal decemberben gyűltünk össze a tornatermünkben, azzal a felettébb nemes céllal, hogy a klasszikus tánc fortélyait elsajátítsuk. Izgatottan gyülekeztünk. Oktatónk Südi Iringó volt, aki mellesleg a "Szombat esti" sztárja sikeresen megküzdött elcsendesítésünkkel, bemutatkozott, majd egy rögtönzött bevezető szónoklat után kezdetét vette az első óra. Elsőként a "mambó " alapjaival ismerkedtünk meg. Eredményességünket egymásnak ütköző párok, széttaposott lábak és egyre gyakrabban feltörő kacaj jelezte. Lassanként egy jóleső érzés kerített minket hatalmába, hogy rájöttünk a dolog nyitjára, de azért örültünk, hogy a záróvizsgáig a "Koszorúcskáig " még rengeteg idő van hátra. S bármilyen hihetetlennek tűnik is, így visszatekintve csak úgy repült az idő. Egyik héten Iringó, a másikon pedig táncpartnere Zoli küszködött velünk. A próbák mindig humorral teltek, s természetesen a fáradtság sem került el minket. Januárban a szülőknek is megmutattuk a tehetségünket, de azért még mindenki örült, hogy a záróvizsga messze van. S egyszer csak felvirradt a nagy nap: március 30.-a
Osztályunk már jó pár napja az "Ó,te jó ég, mindjárt Koszorúcska! " nevű rejtélyes és fertőző betegségben szenvedett. A "Neked milyen ruhád lesz? " kérdések is elég gyakoriak voltak. A nagy nap délelőttjén még a tanárok is kesztyűs kézzel bántak velünk- az elmaradt felelések nyomán hálás sóhajok szálltak az oly ritka tanári kegyesség oltárára. Suli után mindenki sietett haza szépítkezni.
Délután a kultúrházban izgatottan gyülekeztek a sötét öltönyös fiúk és a fehér ruhás lányok. Aztán a szendvicsekkel, süteményekkel, italokkal álig felfegyverkezett szülők és rokonok ellepték az épületet. 18 óra előtt 5 perccel szépen felsorakoztunk odakinn. Izgatottan beszélgettünk. Oktatónk felhagyott az utóbbi alkalmakkor bevetett keménységével és kissé feszült hangon bár, de egészen visszafogottan sok szerencsét kívánt nekünk. Aztán elindult a sor. Nagyot sóhajtottam, kezemet a partnerem kezébe kulcsoltam és bevonultunk a terembe. Odabenn nemcsak szülők és rokonok tekintete követett, hanem a színpad előtt várakozó fotósok és kamerák hada is.
Az első csoport az "angol keringővel" nyitott. Különleges élmény volt a megszokott zenére, a megszokott partnerrel a farmert, pulcsit lecserélve ünnepélyes ruhákban táncolni. Az első tánc után oklevélosztás következett Aztán az első csoport váltakozott a másodikkal különböző táncokban mint a rumba, cha-cha-cha és a rocky. Szerintem bármilyen furcsa is, e sok-sok ember fantasztikus hatást gyakorolt ránk. Lágyan szálltunk a zene, a dallamok szárnyán, lábaink könnyedén suhantak a parketten. Minden tánc után vastaps következett. A "makaréna" táncunk után futottunk átöltözni a kényelmesebb farmer- és ing ruhákba. Nem sokkal ezután következett a tánc a szülőkkel, tanárokkal és a vendégeinkkel. A kötelező táncok befejeztével siettünk  átöltözni, hogy fehér ruhás lányokból vörös, fekete stb. színű ruhakölteményekben pompázó hölgyekké változzunk. Az est folyamán  rengeteget táncoltunk és jól éreztük magunkat . Többen már éjfél körül elmentek, voltak akik hajnalig mulattak.
E különleges este után sajgó lábakkal, üres tányérokkal, kissé kókadt virágcsokrokkal, de gyönyörű és feledhetetlen emlékekkel indultunk hazafelé.                                        


 

Koncz Cyntia, VIII.B osztály