A VIII. osztály összefogott a VII.A, IX.A és IX.B néprajzosaival, és közösen indultunk május 25-én, pünkösdhétfőn Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A célunk az volt, hogy az egyik legszebb ünnepet méltó helyen éjük át, ahol a népi hagyományainkat eredeti, szakszerű módon mutatják be.
Utunk a Pilisen keresztül vezetett, ahol a reggeli ragyogó napsütés után az esőfelhők hirtelen teljesen beborították az eget, és egyre sűrűbben zuhogott az eső. Mit sem törődtünk ezzel, nagyon vidáman telt az út, a lányok jó szokásukhoz hűen egyfolytában nevetgéltek (szerencsére nem visítva, ahogyan az iskolában szoktak). A skanzenbe érve aztán lassan-lassan eloszlottak a felhők, és a nap folyamán csak kis időre eredt meg egyszer-egyszer az eső.
Rögtön a bejárati épület mögött fölszálltunk a Skanzen Vonatra, amely a fesztivál helyszínére szállított bennünket. Ott azt se tudtuk, hogy hol kezdjük a rengeteg foglalkozás, kiállítás megtekintését. A régi mesterségek közül ki lehetett próbálni a fafaragást, az asztalos mesterséget, gyalupadon ládát készítve, fazekat lehetett készíteni korongon, gyékényt szőhettünk, fonhattunk, halasi csipkét verhettünk, betekinthettünk a tikverőzés, a fertálykészítés, a molnárkalács készítés hagyományába, s e legutóbbit meg is kóstolhattuk.
Felvidékünkhöz kötődik a selmeci diákhagyomány bemutatása soproni és miskolci egyetemisták által, akik azt is elmondták, hogy a ballagás hagyománya éppen Selmecbányáról terjedt el széles Nagy-Magyarországon. A nagyon vidám társaságuk harsány diáknótákra is rázendített, miközben a kiállítást és érdekes egyenruhájukat csodáltuk.
Az utcasorokat járván előfordult, hogy – főleg a lányok – azon vették észre magukat, hogy hatalmas puha gyapjú ölelésének foglyai lettek… A mohácsi busók így viccelték meg a gyanútlan járókelőket.
A fesztiválszínpadon népzene- és néptáncbemutató zajlott: matyó táncok, kalocsai táncok, kopachkata, pünkösdi királynéjárás, mohácsi busó táncok, tamburazenekar, koncertet adott a felvidéki Parapács zenekar (Fölszállott a páva győztes). Befejezésképpen mind a százvalahány táncos együtt táncolt, sőt mi sem hagytuk ki ezt a lehetőséget, és kipróbáltuk a fentebb felsorolt táncok egyszerűbb motívumait.
A zárás közeledtével ismét vonatra szálltunk, és kifelé utazva a kalauz fölajánlotta, hogy kedvünkért meghosszabbítja a várakozási időt a galéria megállónál. Így betekintettünk a Kallós Zoltán életmű-kiállításba is egy rövid időutazás formájában: erdélyi balladákat hallgatva, az összegyűjtött tárgyakban gyönyörködve, és a filmvetítésbe röviden beletekintve kerültünk közelebb az erdélyi nép kultúrájához.
Mindezek a témák -- a népi építészettől kezdve, a gazdasági munkák, a mesterségeken keresztül a népművészetekig – kapcsolódnak a magyar irodalom, a történelem és a zenei nevelés tantárgyak tananyagához. Élményszerűen ismerkedhettek, szórakozva tanulhattak a résztvevő tanulók.
NAGY Csilla, a kirándulás szervezője